EXO fanfiction
"48 óra múlva, csak egy fiú maradhat életben ebben a házban."
[magyar fordítás]
refresh↻
follow?+
48·hours [48小时]
3 comment(s)✎2013. december 10., kedd @ 11:43 [4. rész]
“Ez az igazság vagy a hazugság?”
Be kell vallanom, ez volt az egyik azon kevés megtorlásaim közül amit valaha tettem. Azonban, egyértelműen rossz választás volt a megtorlást választani, mivel katasztrofális következményekkel fog járni.
“Tao.” mondta Luhan leeresztett fejjel pár másodpercnyi csend után.
Tao felpattant két másodperccel azután, hogy megdermedt neve hallatán, “A fenébe Luhan, miért rajtam töltöd ki a dühödet!”
“Nem rajtad töltöm ki a dühömet.” Ezután a pont után a ház kínai párbeszédekkel lett tele, a többiek pedig próbálták megfejteni a vita tárgyát. Azonban nem volt nehéz kitalálni, mivel mióta Jongin Luhan-t választotta, Chanyeol szája egy másodpercre sem csukódott be.
Luhan felemelte a fejét, hogy ránézhessen Tao-ra, “Természetes okaim vannak, amiért téged választottalak.”
“Nem csatlakozok hozzátok!” Tao arca elvörösödött.
“Csinálj önkényesen azt, amit akarsz, fenébe, nem játszom ezt a játékot tovább!” Luhan idegesen reagált, teljesen az ellentéte volt a szokásos személyiségének, az ő és Tao hangja egymást fedték. Az összes koreai tag rémülten nézte a két ember veszekedését. Kyungsoo halkan megkérdezte Junmyeon-tól, miről beszélnek, miközben Junmyeon óvatosan arrébb húzta őt Tao-tól. Baekhyun hunyorogni kezdett, mikor szemei könnyekkel kezdtek megtelni, és Chanyeol homlokát ráncolva nézte őt, valószínűleg bűntudatot érzett, amiért nem őt választotta elsőnek, bár a helyzet nyilvánvalóan olyan volt, melyet nem tudott sem irányítani, sem megjósolni.
“Luhan …..” mondta Yixing finoman, Luhan végül abbahagyta a veszekedést. Tao rám nézett csillogó vörös nyakával, olyan volt, mintha éppen felkészülne arra, hogy mit fogok mondani.
3 comment(s)✎
“Ez az igazság vagy a hazugság?”
“Tao.” mondta Luhan leeresztett fejjel pár másodpercnyi csend után.
Tao felpattant két másodperccel azután, hogy megdermedt neve hallatán, “A fenébe Luhan, miért rajtam töltöd ki a dühödet!”
“Nem rajtad töltöm ki a dühömet.” Ezután a pont után a ház kínai párbeszédekkel lett tele, a többiek pedig próbálták megfejteni a vita tárgyát. Azonban nem volt nehéz kitalálni, mivel mióta Jongin Luhan-t választotta, Chanyeol szája egy másodpercre sem csukódott be.
Luhan felemelte a fejét, hogy ránézhessen Tao-ra, “Természetes okaim vannak, amiért téged választottalak.”
“Nem csatlakozok hozzátok!” Tao arca elvörösödött.
“Csinálj önkényesen azt, amit akarsz, fenébe, nem játszom ezt a játékot tovább!” Luhan idegesen reagált, teljesen az ellentéte volt a szokásos személyiségének, az ő és Tao hangja egymást fedték. Az összes koreai tag rémülten nézte a két ember veszekedését. Kyungsoo halkan megkérdezte Junmyeon-tól, miről beszélnek, miközben Junmyeon óvatosan arrébb húzta őt Tao-tól. Baekhyun hunyorogni kezdett, mikor szemei könnyekkel kezdtek megtelni, és Chanyeol homlokát ráncolva nézte őt, valószínűleg bűntudatot érzett, amiért nem őt választotta elsőnek, bár a helyzet nyilvánvalóan olyan volt, melyet nem tudott sem irányítani, sem megjósolni.
“Luhan …..” mondta Yixing finoman, Luhan végül abbahagyta a veszekedést. Tao rám nézett csillogó vörös nyakával, olyan volt, mintha éppen felkészülne arra, hogy mit fogok mondani.
Az a csapat fog valószínűleg nyerni, melyben Tao van, sóhajtottam halkan és arra gondoltam, hogy talán neki is ugyanazok az érzései jelenleg, mint nekem.
“Mivel valaki téged választott, csak menj.” beszéltem hozzá hidegen koreaiul. “Túl türelmetlen vagy az élettel.”
Tao kivörösödött szemekkel nézett rám, a többiek arcán pedig kellemetlenséget lehetett felfedezni. Habár nem érdekelt, mindig is képes voltam elsiklani a kínos helyzeteken.
Hosszú, karcsú lábaival odaviharzott hozzám, “Tisztán átgondoltad?”
“Nem vagyok abban a helyzetben, hogy hosszasan gondolkozzak rajta,” nyugodt tekintettel néztem rá, majd leeresztettem a fejemet, hogy elkerüljem a szemkontaktust, miután figyelmen kívül hagytam azt, hogy kérdése kínai volt és koreaiul válaszoltam, “Ne ragaszkodj ennyire hozzám, már úgy is gond vagyok számodra egy ideje.”
Nem válaszolt, talán fájt neki vagy talán lekezelő volt a véleménynyilvánításom?
“Ez az igazság vagy a hazugság?” Az a buta gyerek komolyan veszi, basszus, hibáztattam magam csendben, mivel eggyel növeltem a bonyolult problémák számát.
“Olyan ember vagyok, aki nem hazudik.” mondtam.
“Akkor abba a csapatba megyek, csak kíváncsi vagyok, hogy ez-e a szívből jövő igazság.” Szemei összeszűkültek és bevörösödtek kissé. Mivel már ismerem egy ideje, tudtam, hogy ez végül könnycseppeket fog eredményezni, majd sírásban fog kiteljesedni.
Felemeltem a fejemet, hogy ránézzek, majd a visszaszámláló kijelzőjére terelődött a figyelmem, “Máris rengeteg időt elpazaroltál mindenki idejéből.”
“Mire akarsz időt megtakarítani?” könnyei valóban kicsordultak, “Ölésre?!” kiáltott rám. Chanyeol azonnal lefogta hátulról, koreaiul halkan vigasztalta, Luhan és Sehun pedig a földet nézték szótlanul. Higgadtan letöröltem a nyálát az arcomról, amit rám köpött.
Miközben tétlenül néztem, ahogy a másik csapathoz húzzák, sietve kiáltottam Sehun-nak, “Következő.” Majd visszanéztem Tao nyakán levő nyakörvre, hála Istennek, minden rendben volt.
Sehun kábultan felemelte fejét, mintha csak most ébredt volna fel, még mindig úgy tűnt, hogy nincs tudatában annak mit kell tennie és zavartan engem nézett.
“Rajtad áll a sor, hogy válassz.” mondtam finoman.
Újra kábultan felemelte a fejét, alaposan megvizsgálta a hátralevő embereket, Baekhyun-t, Junmyeon-t, és Kyungsoo-t, majd Chanyeol-ra és Luhan-ra nézett, akik az ellenkező oldalon álltak mielőtt nyomasztóan mondta, “Mit tegyek, ha kész vagyok a választással.”
A szoba elcsendesedett két másodpercre, teljesen tudatában voltam a ketyegő órának.
Senki sem válaszolt neki.
Mintha csak lazítottunk volna ott, Sehun elmosolyodott és mondta “Nos, mindegy.”
Chanyeol és Jongin összenézett, Yixing tudtán kívül rám nézett, lenéztem és arra gondoltam, nagyon ‘jó’ dolgot tettem.
“Sehun …... választanod kell valakit …....” mondta Chanyeol aggódva.
Sehun feje továbbra is le volt hajtva.
“Ha nem választasz, mi fogunk.” mondta Luhan.
“Baekhyun.” ahogy Luhan hangja elhalkult, Sehun megszólalt. Néztem, ahogy Chanyeol lehunyta szemeit, lehajolt és térdeit fogva próbált talpon maradni, haja összekócolódott. Jongin úgy viselkedett, mintha valamivel leforrázták volna, kezét homlokára tette, miközben megfordult.
Baekhyun Sehun mellé állt szomorú szemekkel, majd Yixing rám nézett sejtető szándékkal, hogy megbánta választását. “Te jössz.” mondtam Tao-nak, szemeiben a könnyek tavakat alkottak, s a tavak tükörképében láttam, hogy elvesztette a törődését egy olyanfajta élőlénnyel szemben, mint én. Kyungsoo és Junmyeon egymásra néztek tehetetlenül és úgy tűnt, egy tervet beszélnek meg.
“Mindegyik ugyanolyan,” erőltetett Junmyeon egy nevetést, “Nem mintha egyből ellenségekké válnánk, alternatívákat is ki tudunk eszelni …...” mondta, “Mivel Kris már ebben a csapatban van, Chanyeol-éba megyek.” rám nézett, tanácsommal egyetértve.
“Persze, nem probléma.” bólintottam, majd ő és Kyungsoo elfoglalták helyüket Tao és Baekhyun mellett.
A zöld és a kék szőnyegen 5-5 ember állt. Ránéztem Luhan-ra és Tao-ra, arckifejezéseik hirtelen nyugtalanítóak lettek, lehajtottam fejem, és azt kívántam, bárcsak ne láttam volna.
Luhan szemei a padlót nézték megállás nélkül, talán képtelen volt szembenézni Yixing és Sehun tekintetével. Tao az ajtóra pillantott vörös szemeivel, valószínűleg azt gondolta, ha egyszer kijut azon az ajtón, soha többé nem fog foglalkozni velem.
Azonban Tao, ha kijutottál volna azon az ajtón, megbocsátottál volna nekem.
Valószínűleg ez történt, az emlékezetem kitörölt egy csomó emléket …... homályosan emlékszek arra, hogy láttam Yixing-et, amint megveregette Luhan vállát, Chanyeol, Jongin és Baekhyun megölelték egymást, Junmyeon az egyik sarokba ült, úgy tűnt, mintha elveszett volna gondolataiban, míg Sehun csak odakuporodott egy másik sarokba, minden tényezőt kizárva maga körül. Úgy tűnt, Luhan látta, de nem ment oda hozzá.
Ha tudtam volna, hogy az én szemeim lesznek az egyetlenek, akik megörökítik azt a pillanatot, az én egyetlen értékes és exklúzív memóriám, akkor mindenkit tüzetesebben szemügyre vettem volna. Biztosan bármit megadnék érte, hogy visszatekerhessem az időt abba az egyetlen pillanatba.
Jongin és Chanyeol csapata a 2. emeletet foglalta el, így természetesen mi az elsőn maradtunk. Bár csak korlátozott mennyiségű hálószoba állt rendelkezésünkre, csak egy, szerencsére volt fürdő és konyha is. Emellett nyilvánvalóan ilyen helyzetben senkinek sem volt kedve aludni.
Azonban nagyobb problémával kellett szembenéznünk, a víz hiányával. Ivóvíz nem volt sehol sem, még a WC-ben sem, és a mosogató melletti kék habosított víz pedig eléggé megbízhatatlannak tűnt.
Szerencsére volt elég szendvics és kenyér a hűtőben, hogy a mi szintünkön tartózkodókat ellássuk két napig.
Persze, nem voltunk tisztában a 2. emeleti készletekkel. Bár még nem készítettük el a határvonalakat áttekinthetően, a másik csapat háborgatása nem éppen a legmegfelelőbb ötlet lett volna abban a pillanatban. Ha az egész házban egyetlen konyha volt csak, annyit tudtam volna mondani, szerencse. Az étel megosztása természetes dolog volt számunkra, de már... nem voltam benne egészen biztos.
Hajnali fél 1, 5 ember feküdt, illetve ült a 20 méteres hálószobában, a kimerültség töltötte be a szobát, de senki sem tudott aludni.
“Nem kéne valamit csinálnunk?” mondta Kyungsoo.
“Nem.” feleltem.
“Akkor miért javasoltad a csoportok felosztását.” rám nézve mondta.
Tartottam a szemkontaktust, Baekhyun pedig elkezdte rángatni az ingjét, “Junmyeon volt, aki elkezdte.” “Nem,” Kyungsoo a földre nézett, “ő volt, Junmyeon szimplán csak eleget tett az ötletének.”
Tudtam, hogy én voltam a tettes a csapatfelosztást tekintve, és tudtam, hogy az efféle párbeszédek elkerülhetetlenek.
“Mi haszna van most mondani akármit is,” Sehun megforgatta szemeit, “ha megvolt a véleményed róla, akkor miért nem mondtad ki.” Kyungsoo ránézett Sehun-ra, “Mivel neked sem volt véleményed, így én se akartam a sajátomat hangoztatni.”
“Abba tudnátok hagyni a civakodást …..” mondta Yixing fáradtan, “ez már most rossz, lehetne, hogy nem veszünk össze ….” Kyungsoo ránézett Yixing-re majd mondta, “Te vagy a csapatkapitány, rád fogunk hallgatni.”
“Rám?” Yixing mosolyt erőltetett az arcára, “Én csak véletlenül az ajtó mellett voltam akkor.”
Sehun ránézett Yixing-re, majd vissza rám és mondta, “Nekem mindegy.” Baekhyun elbújt Sehun mögött, és ledőlt az ágyra, “Kris a legidősebb itt és már jó hosszú ideje az M vezetője is, így rá fogunk hallgatni.” Egy másodpercre csend lett. Őszintén, legkevésbé sem érdekelt ez a vezetősdi.
De Yixing megbökött engem, megfordultam s megláttam a kócos hajjal, miközben láttam a várakozást szemeiben, hogy mondjak valamit. Olyan volt, mintha az az ember, akiben a legjobban bíztál, bekötötte a szemed, a szikla szélére vezetett, csakhogy mondja, “Nyisd ki az ajtót gyorsan, itthon vagyunk.”
Megfordultam tehetetlenül és ránéztem a többiekre, “Sok idő telt el, mióta együtt debütáltunk, bár nem sok időnk maradt, mit együtt eltöltsünk, de együttműködni nem lehetetlen, csakúgy, mint ahogy a múltban csináltuk, nem igaz.” mondtam.
“A múltban a sztárságért működtünk együtt, most …. a túlélésért, nagyobb akaraterőre van szükségünk.” mondtam egy mosollyal.
“Úgy látom, a hírnév felé való törekvésed valóban hatalmas,” Sehun rámnézett, “támogassad a vezető Kris és a csapattagok közötti kapcsolatot is.”
Egy pillanatnyi csend után megszólaltam, “Ritkán alakítok ki bensőséges kapcsolatot az emberekkel.”
“Ó, igen?” mondta egy kis agresszivitással.
Korrigáltam ülőhelyzetemet, “Bevallom, ritkán. De most,” mosolyogva ránéztem “jogosult vagy egyáltalán arra, hogy bármiféle megjegyzést tegyél? Vagy inkább mondjam azt, hogy valójában nem vagy tudatában annak, hogy az emberek levideóztak mikor elég közel kerültél a többiekhez?”
Sehun zavartan rám nézett, “Persze, mivel ezt pont azért csináltam, mert voltak ott emberek, láttál már engem négyszemközt ilyet csinálni?”
Költői kérdés volt, a másik három személy csak megforgatta szemét.
“Még csak meleg sem vagyok.” tette hozzá bután, természetesen senki sem volt abban a hangulatban, hogy viccet csináljon belőle.
“Mit gondoltok mit csinálnak?” Yixing megigazgatta fejét majd kinézett az ablakon a mennyezetre mutatva.
“Talán a vezető megvitatja velük a dolgokat.” mondta Kyungsoo zavarodottan.
“Chanyeol valószínűleg szorgoskodik a vezetővel együtt,” tette hozzá Baekhyun, “Jongin pedig talán elaludt az unalmas beszélgetés miatt.”
“Röviden,” mondta Yixing, “különböző módokat tervelnek ki, hogy hogyan bánjanak el velünk.”
“Lehet, hogy nem,” mondtam, “talán az ő témájuk is ilyen érdekfeszítő, mint a miénk.”
“Mi lett volna, ha Luhant választom helyetted, mi lenne most a helyzet?” Yixing rám nézett álmos szemeivel és oldalba bökött.
“Saját csapatom segíteném és különböző módokat eszelnék ki arra, hogy hogyan öljelek meg szépen.”
“Miért engem?” Yixing hirtelen kínaiul kezdett el beszélni.
“Mert élvezem előbb a kihívást jelentő feladatokat megcsinálni.” mondtam.
Megdermedt két másodpercre majd meglökött kifejezve tiltakozását.
“Szomjas vagyok.” Sehun ránk nézett, felállt, jelezve szándékát, hogy elhagyja a szobát.
“Nincs víz, ellenőriztem,” mondtam, “még a fürdőszobában és a konyhában sincs. De felőlem felmehetsz az emeletre is megkérdezni, hátha van nekik.”
“Vajon a nappaliban levő vázában van víz?” kérdezte Baekhyun.
“Hülye vagy?” mondta Yixing.
“Már megőrülök a szomjúságtól.” mondta Baekhyun, “Ha egy virág elfogyaszthatja azt az alapvető anyagot, akkor én is.”
“Akkor menj és nézd meg,” mondtam Baekhyun-nak, “ne kapcsold fel a lámpákat, ha van víz, hozd ide az egész vázát.”
“Rendben.” felküzdötte magát állóhelyzetbe majd az ajtó felé vette az irányt.
Egy percen belül minden álmosságunk eltűnt Baekhyun kiáltásaival, a magas hangú sikolyai azonnal elértek a nappaliból, “Ki vagy! Ne gyere közelebb!” és nem sokkal később, szilánkokra törő hangokat hallottunk.
“Mi folyik ott!” Sehun hirtelen felállt.
“Siessünk!” mindenki felállt és az ajtóhoz futott. Mielőtt kinyitottuk volna, még egy sikoly hallatszott amit tompa hangok kísértek.
Kinyitottam az ajtót, koromsötét volt bent. Baekhyun újabb sikolya jelet adott hollétéről. Láttam valakit tartani valamit, ami átszúrta a másikat, pontosabban mindegyikünk látta. A többiek a 2. emeletről is lejöttek, a lámpákat felkapcsolták, a kapcsoló mellett Jongin állt. A tekintetem egyből széttörött üvegdarabokra és az összeesett Baekhyunra siklott, mellette egy véráztatta ember feküdt egy mellkasába szúrt üvegdarabbal.
Az a személy Junmyeon volt.